Köztes átmenetek - A drog
Ez a rendhagyó interaktív kiállítás elsősorban a felnőtteknek és a 14 évesnél idősebb fiataloknak szól a drog hatásairól. Gödön a Piarista szakiskola látja otthonául a kiállítást egy hónapon keresztül. Egyesületünk fontosnak tartja a drog prevenciót és 7 fő polgárőrrel részt vett a kiállításon és a kiállításhoz tartozó közel két órás tájékoztatáson.
A kiállítás látogatói egy család nappalijába csöppennek, ahol középen kedvenc családtagunk, a televízió áll. Ezen keresztül riportok hallhatók jelenlegi és volt drogosokkal. Családjukról és azokról az érzésekről beszélnek, amelyek a kábítószer fogyasztásához vezettek.
A másik termet bizarr fények és formák uralják, a figurák a drogok hatásaira utalnak. Az ópiátok végtag nélküli alakja például a befelé fordulás, a külvilág távoli ingereinek és az önmagával érzett egység érzésének szimbóluma. A tükörteremben vetített filmek a heroinista, a marihuána-, az LSD-, és a speed fogyasztók saját élményeit mutatják be.
A negyedik terembe lépvén a szoba közepén a pusztulás kellékei tűnnek fel, a falakon pedig fotók láthatók, amelyeket lefelé követve a szenvedélybeteg élete bontakozik ki előttünk: kilátástalanság, társtalanság, bezártság, elszigeteltség, és beszűkült élet képei vizionálják a látogató elé egy nem kívánt élet következményeit. Az ötödik „állomáson” házak között, egyre nyomasztóbb utcán bolyongunk. A házfalakon szűkülő ablakkeretek és rejtőzködés, titkolózás, az öröm és a döntés szabadságának elvesztése olvashatók. Az utolsó termet pedig egy szociológus szemüvegén keresztül láthatjuk, miként a kivetítőn feltűnő grafikonok, a magyarországi fiatalok drogfogyasztási szokásait mutatják be. Fontos kiemelni, hogy az interaktív látogatót egyéni tempóban és érdeklődésének megfelelően foglalkoztatják így is emelve a személyre szabottság élményét. A kiállítás megtekintése mindenképpen maradandó emléket és élményeket nyúlt, érdeme a társadalmi hasznosság terén megkérdőjelezhetetlen, rendhagyó volta pedig a folyamatos interakciók lehetőségével dicsérendő. De az elrettentés és a megelőzés példája mellett a legfontosabb annak a végkicsengésnek a megőrzése, hogy mindig van kiút: a szenvedélybetegségből igenis ki lehet gyógyulni.
